A vásárhelyi művészek közül minden bizonnyal Fodor Józsefet kapcsolja a legtöbb kötelék a városhoz. Itt született 1935. december 9-én. Itt él és munkálkodik azóta is megszakítás nélkül. Alkotó tevékenysége mellett itt vállalt és vállal jelentős közéleti szerepet. Oeuvre-jében kitüntetett helyet foglalnak el a város szellemi múltját, kultúrájának jeleseit megörökítő művek. Művészetének forrásvidékét kutatva vásárhelyiségből fakadóan az út szinte természetesen az alföldi realistákhoz vezet. Ez elsődlegesen a művészi magatartásra és etikára érvényes. Humanizmusából fakadóan műveinek nem csak megjelenítettje, hanem címzettje is az ember. Ezzel összhangban alkotói világát is az ember tágabb-szűkebb környezete képezi. Innen ered tájszeretete. Nem közömbös számára az a világ, az a környezet, amellyel szinte naponta találkozik, amely év- és napszakonként változik és nyújt élményt számára. Ezen belül külön szükséges kiemelnünk Mártélyt, ahol naponta megfordult, hiszen háza volt ott, és az ugyanott lévő alkotóház is rendkívül gyakori helyszíni feladatot ad számára mind a mai napig.     A tiszai holtág, az ártér fái, tisztásai, az épített környezet egyaránt megjelennek festményein. Találkozunk azonban ezen túl alkotásain a Vásárhely környéki tágas-téres rónával és az azt színesítő kis tanyákkal is. Nem zárkózik azonban be ebbe a számára kedves, de olykor mégis szűknek tűnő világba: művésztelepi tartózkodásai eredményekét Tokaj és utazási élményként a Balkán és Kréta is megindították már alkotói fantáziáját, megmozgatták ecsetjét. Munkássága az "ősök csarnokában" Tornyai szenvedélyes, erőteljes dinamizmusa, sötét-világos kontraszthatásra épülő koloritja és Endre Béla harmonikus, nyugalmasabb, a részletek, árnyalatok iránt érzékenyebb festészete közé helyezhető el. Formái, vonalai határozottak, szilárdan körülírtak. Színei komolyak, fehér-reflexei individuálisan jellemzőek. Engedve a besorolás "ördögének", kényszerének művészete meditatív realizmusnak minősíthető. Élményeit mind egyéni, mind kollektív kiállításokon szívesen osztja meg alkotásai révén a művészetszerető közönséggel. Hazai és külöföldi kiállításokon munkáit igen gyakran ismerik el munkajutalmakkal, nívó-díjakkal. Elnyerte szülővárosa legnagyobb elismerését, a Tornyai-plakettet és közéleti megbecsülésként a Pro-Urbe kitüntetést is. Indokolt a már említett sokrétű művészeti, közéleti tevékenységről bővebb tájékoztatást adnunk. Időrendben előre kívánkozik a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola, melynek egyik alapítója és több mint három évtizeden át mindmáig vezetője is. Füstös Zoltán festőművésszel együtt vett részt a 60-as években a szakkörvezetők tokaji továbbképző táborában. Itt született meg a gondolat, hogy hasonlót a kedvező táj- és hagyománybeli adottságú Mártélyon is lehetne működtetni. Az elgondolást tett követte és 1967-től előbb a KISZ, majd városi támogatással működött és működik a szabadiskola. Ennek nem célja ugyan a művészképzés, mégis néhány jelentőssé vált művész innen indult el: Szabó Tamás, Kollár György, Neuberger István, Lonovics László és még sokan mások. Szintén fontos, és a városkultúrát gazdagító feladata a két alkotóház (Virág u. és Mártély) vezetése, működtetése. Ennek jelentőségét meghatározza, hogy az ide beutalt művészek által kapcsolódik be Vásárhely az ország művészeti vérkeringésébe. Másrészt az itt megjelent, a várost megismerő, itt alkotó művészek utánpótlást jelentenek a Vásárhelyi Műhely számára. Utoljára, de egyáltalán nem utolsó sorban: kezdeményezése alapján jött létre a Kerámia, a Festészeti és legutóbb a Fotó Szimpózium. A művészeti vezetés mellett a működtetésben fontos, ügyszerető és lelkiismeretes tevékenységet végez felesége Zsuzsa asszony is. A szülőföld és a benne munkálkodó, azt alakító emberhez való kötődésből természetesen következett, hogy nem volt közömbös számára a nagyobb közösség, a haza, annak múltja, történelme sem. Történelmi ihletésű művei mentesek a pátosztól, a külsőséges megnyilvánulásoktól. A rész által szól az egészről, és általában jelképiséggel fejezi ki az események mélyebb eredőjét. Fodor József munkássága egy szűkebb-tágabb táj, Vásárhely, illetőleg az Alföld hagyományából táplálkozik, és ennek természeti, épített, valamint emberi világát jeleníti meg. Ez az újabb európai kulturális törekvéssel, a regionalizmussal rokonságban áll. Az általános európai kultúrtörténeti vonatkozástól függetlenül azonban, annak a közösségnek, amelyet képzőművészete egyéni látás- és megjelenítési módjával szolgál, méltó annak a közösségnek az megbecsülésére, elismerésére.           Fodor József háza Dr. Dömötör János művészettörténész Életrajzi adatok Díjak, elismerések